A lekérdezés (idõgép) napja: 1998.12.17.

Az Országgyûlés felismerve, hogy a természeti értékek és természeti területek a nemzeti vagyon sajátos és pótolhatatlan részei, fenntartásuk, kezelésük, állapotuk javítása, a jelen és jövõ nemzedékek számára való megõrzése, a természeti erõforrásokkal történõ takarékos és ésszerû gazdálkodás biztosítása, a természeti örökség és a biológiai sokféleség oltalma, valamint az ember és természet közötti harmonikus kapcsolat - nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal összhangban történõ - kialakítása, mint az emberiség fennmaradásának alapvetõ feltétele, a természet hatékony védelmének létrehozását igényli, ezért a következõ törvényt alkotja:

1.§ E törvény célja:
a) a természeti értékek és területek, tájak, valamint azok természeti rendszereinek, biológiai sokféleségének általános védelme, megismerésének és fenntartható használatának elõsegítése, továbbá a társadalom egészséges, esztétikus természet iránti igényének kielégítése;
b) a természetvédelem hagyományainak megóvása, eredményeinek továbbfejlesztése, a természeti értékek és területek kiemelt oltalma, megõrzése, fenntartása és fejlesztése.
2.§ (1) E törvény rendelkezéseit alkalmazni kell:
a) a természeti értékek és területek állapotának értékelése, megóvása, fenntartása, helyreállítása, fejlesztése,
b) a magyar részrõl elfogadott nemzetközi szerzõdésekkel összhangban, az élõvilág és élõhelyei, a biológiai sokféleség, a természeti rendszerek, természeti erõforrások védelmezése és mûködõképességük fenntartása,
c) az állam, a természetes és jogi személyek, valamint más szervezetek természet védelmével kapcsolatos jogainak és kötelezettségeinek meghatározása,
d) a természet védelméhez fûzõdõ érdekek érvényesítése, különösen a gazdasági, pénzügyi, oktatásügyi politika és szabályozórendszer kialakítása,
e) a természet védelmével kapcsolatos nyilvántartási, megelõzési, tervezési, szabályozási, hatósági, valamint természetvédelmi kezelési tevékenységek,
f) a természet védelmével kapcsolatos kutatási, bemutatási, oktatási, nevelési, ismeretterjesztési és tudományos tevékenység szakmai irányítása és támogatása,
g) a természet védelme felelõsségi rendszerének meghatározása,
h) a természet védelme intézményrendszerének kialakítása, fejlesztése
során.
(2) A természetvédelem (1) bekezdésben foglaltakon túlmenõ feladata, hogy
a) a kiemelt oltalmat igénylõ, föld-, víz-, növény- és állattani, tájképi, kultúrtörténeti szempontból, illetõleg más közérdekbõl kiemelt védelemre érdemes természeti értékek és területek körét megállapítsa;
b) a védett természeti értékeket és a védett természeti területeket veszélyeztetõ jelenségeket feltárja;
c) a védett természeti értékek és a védett természeti területek károsodását megelõzze, elhárítsa, a bekövetkezett károsodását csökkentse vagy megszüntesse;
d) a védett természeti értékeket és a védett természeti területeket a jelen és a jövõ nemzedék számára megõrizze, azokat szükség szerint helyreállítsa, fenntartásukat, fejlõdésüket biztosítsa.

3.§ (1) A törvény hatálya kiterjed valamennyi természeti értékre és területre, tájra, továbbá a velük kapcsolatos minden tevékenységre, valamint a nemzetközi egyezményekbõl és együttmûködésbõl fakadó természetvédelmi feladatokra, kivéve, ha nemzetközi egyezmény másként rendelkezik.
(2) A természetvédelemmel összefüggõ e törvényben nem szabályozott kérdésekre, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kt.) rendelkezéseit kell alkalmazni.

4.§ E törvény alkalmazásában:
a) természeti érték: a természeti erõforrás [Kt. 4.§ c) pont], az élõvilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezete, valamint más - e törvényben meghatározott -, természeti erõforrásnak nem minõsülõ környezeti elem [Kt. 4.§ a) pont], beleértve a védett természeti értéket is;
b) természeti terület: valamennyi olyan földterület, melyet elsõsorban természetközeli állapotok jellemeznek;
c) természetes állapot: az az élõhely, táj, életközösség, melynek keletkezésében az ember egyáltalán nem, vagy - helyreállításuk kivételével - alig meghatározó módon játszott szerepet, ezért a benne végbemenõ folyamatokat többségében az önszabályozás jellemzi;
d) természetközeli állapot: az az élõhely, táj, életközösség, amelynek kialakulására az ember csekély mértékben hatott (természeteshez hasonlító körülményeket teremtve), de a benne lejátszódó folyamatokat többségükben az önszabályozás jellemzi, de közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak;
e) védett természeti érték (természetvédelmi érték): e törvény vagy más jogszabály által védetté, fokozottan védetté nyilvánított - kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülõ - élõ szervezet egyede, fejlõdési alakja, szakasza, annak származéka, illetõleg az élõ szervezetek életközösségei, továbbá barlang, ásvány, ásványtársulás, õsmaradvány;
f) élõ szervezet (élõlény): mikroorganizmusok, gombák, növények és állatok fajai, alfajai, változatai (a továbbiakban együtt: fajok);
g) védett természeti terület: e törvény vagy más jogszabály által védetté vagy fokozottan védetté nyilvánított (kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülõ) földterület;
h) élõhely: az a meghatározható térbeli egység, ahol adott élõ szervezet és állománya (populáció), vagy élõlények életközössége a természeti rendszerben elõfordul és a kialakulásához, fennmaradásához, szaporodásához, tenyésztéséhez szükséges környezeti feltételek adottak;
i) biológiai sokféleség: az élõvilág változatossága, amely magában foglalja az élõ szervezetek genetikai (fajon belüli), valamint a fajok és életközösségeik közötti sokféleséget és maguknak a természeti rendszereknek a sokféleségét;
j) természeti (ökológiai) rendszer: az élõ szervezetek, életközösségeik, valamint ezek élettelen környezetének dinamikus és természetes egysége;
k) életközösség (társulás): az élõvilág egy meghatározott élõhelyen található olyan szervezõdése, amelyben a különbözõ élõ szervezetek állományai meghatározott kapcsolatrendszerben élnek együtt;
l) fenntartható használat (hasznosítás): a természeti értékek olyan módon és ütemben történõ használata, amely nem haladja meg megújuló képességüket, nem vezet a természeti értékek és a biológiai sokféleség csökkenéséhez, ezzel fenntartva a jelen és jövõ generációk életlehetõségeit;
m) természetkímélõ megoldás (természetkímélõ gazdálkodás): olyan, a fenntartható használat részét képezõ eljárás, módszer, gazdálkodási mód, technológia vagy más, a természettel kapcsolatos magatartás, amely csak olyan mértékben befolyásolja a természeti értékeket, területeket, a biológiai sokféleséget, hogy természetes vagy természetközeli állapotuk fennmaradjon.

5.§ (1) Minden természetes és jogi személy, valamint más szervezet kötelessége a természeti értékek és területek védelme. Ennek érdekében a tõlük elvárható mértékben kötelesek közremûködni a veszélyhelyzetek és károsodások megelõzésében, a károk enyhítésében, következményeik megszüntetésében, a károsodás elõtti állapot helyreállításában.
(2) A természeti értékek és területek csak olyan mértékben igénybe vehetõk, hasznosíthatók, hogy a mûködésük szempontjából alapvetõ természeti rendszerek és azok folyamatainak mûködõképessége fennmaradjon, továbbá a biológiai sokféleség fenntartható legyen.
(3) A természet védelméhez fûzõdõ érdekeket a nemzetgazdasági tervezés, szabályozás, továbbá a gazdasági, terület- és településfejlesztési, illetõleg rendezési döntések, valamint a hatósági intézkedések során figyelembe kell venni.
(4) A Magyar Köztársaság a természet védelme érdekében együttmûködik más államokkal és nemzetközi szervezetekkel, illetve nemzetközi természetvédelmi szerzõdések részesévé válik. A Magyar Köztársaság nemzetközi egyezmény hiányában is figyelembe veszi más államoknak a természet védelméhez fûzõdõ érdekeit.