A védett természeti területek

28.§ (1) A védett természeti terület a védelem kiterjedtségének, céljának, hazai és nemzetközi jelentõségének megfelelõen lehet:
a) nemzeti park,
b) tájvédelmi körzet,
c) természetvédelmi terület,
d) természeti emlék.
(2) Nemzeti park az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésû területe, melynek elsõdleges rendeltetése a különleges jelentõségû, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan mûködésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elõsegítése.
(3) Tájvédelmi körzet az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggõ területe, tájrészlete, ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethetõ jelleget alakított ki, és elsõdleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megõrzése.
(4) Természetvédelmi terület az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggõ területe, amelynek elsõdleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggõ rendszerének a védelme. A 23.§ (2) bekezdése alapján védett láp, szikes tó természetvédelmi területnek minõsül.
(5) Természeti emlék valamely különlegesen jelentõs egyedi természeti érték, képzõdmény és annak védelmét szolgáló terület. A 23.§ (2) bekezdése alapján védett forrás, víznyelõ, kunhalom, földvár természeti emléknek minõsül.
(6) Nemzeti park, tájvédelmi körzet létesítésére kizárólag a miniszter jogosult.
(7) Valamennyi nemzeti park területét - a nemzetközi elõírásokkal összhangban a miniszter által rendeletben meghatározott elvek szerint - természeti, kezelt és bemutató övezeti kategóriákba kell besorolni.
(8) Az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott országos jelentõségû védett természeti területet, vagy annak meghatározott részét a miniszter jogszabályban tudományos célokra kijelölheti (tudományos rezervátum). E terület fokozottan védetté nyilvánításáról a kijelölõ jogszabályban kell rendelkezni.
29.§ (1) Nemzeti parkot, tájvédelmi körzetet, természetvédelmi területet, vagy azok meghatározott részét - ha az nemzetközileg kiemelkedõ tudományos értéket képvisel - a miniszter jogszabályban, nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal összhangban bioszféra-rezervátummá minõsíthet.
(2) A bioszféra-rezervátumon belül a kiemelkedõ természetvédelmi érték közvetlen megóvására magterületet kell kijelölni.
(3) A természetes vagy természetközeli állapotú erdei életközösség megóvását, a természetes folyamatok szabad érvényesülését, továbbá a kutatások folytatását szolgáló erdõterületeket a miniszter, a földmûvelésügyi miniszterrel egyetértésben, jogszabályban - a 28.§ (1) bekezdése szerinti védett természeti területi kategóriába sorolva - erdõrezervátummá nyilvánítja. Az erdõrezervátum magterületét a (2) bekezdésben foglaltak szerint kell kijelölni.
(4) E törvény erejénél fogva fokozottan védett a nemzeti park természeti övezete, a bioszféra-rezervátum magterülete, továbbá az erdõrezervátum magterülete.